dr. Bates: Jobb látás.
Havilap a látásproblémák megelőzésére és szemüveg nélküli gyógyítására
1929 január
2. oldal
A gyakorlás mennyisége
Sajnos nagyon sok rossz látású ember mondja, hogy nincs idejük gyakorolni a relaxációs, látásjavító módszereket, mert az üzleti élet vagy más kötelezettségek közbe szólnak. Ilyen esetekben mindig azt mondom, hogy ugyanannyi idő jól használni a szemet, mint rosszul. - A rossz látás ugyanis nem más dr. Bates szerint, mint rossz nézési szokások sorozata -.
-Például miért ne jutna elég idő arra a mindennapi életben-, hogy belegondoljanak abba, hogy minden álló tárgy mozogni tűnik, mégpedig ellentétes irányban, mint amerre a szem a fejjel együtt mozog. Ha a fej, a szem balra mozdul, az álló tárgyak jobbra mozognak, és megfordítva.
De emlékeztethetnének magukat arra is, hogy olyan módon kéne pislogni, ahogy a jól látó ember teszi… Önkéntelenül, gyakran, és folyamatosan, mindenféle akarás nélkül. Addig volna szükség erre, míg a feladatszerű ismétlés tudatalatti, normál szokásukká nem lválik újra…
Emlékezniük kellene arra is, hogy állandóan csúsztassák tekintetüket, vagy nézzenek más, és más helyre folyamatosan. Amikor a siklás beindul, a fej is arra siklik, amerre a szem. Ha a fej jobbra halad, a szemnek is arra kell csúsznia, és megfordítva. – A szembetegeknél, de sokszor a fejfájás, szédülés, arcideg zsába, v. csupán a ferdén tartott fej esetén is a szem ellentétes irányba néz, mint amerre a fej van -. Ha így, helyesen ingázunk, a relaxált állapot hamar elérhető, de ha rosszul csináljuk, mert mondjuk a szem balra siklik, mialatt a fej jobbra, a szem idegei, sőt az egész test idegrendszere stressz alá kerül.
Vén Péter
