dr. Bates: Jobb látás.

Havilap a látásproblémák megelőzésére és szemüveg nélküli gyógyítására

1927 április

2. oldal

Meg kell érteni… 14

1.-   hogy a szemeltakarás, a palming fejleszti a látást.

Ha mindkét szemet eltakartjuk a kezünkkel úgy, hogy minden fényt kizárjunk, akkor semmiféle kék, piros, zöld, vagy más szint nem látunk. Ha jól tesszük dolgunkat, csak a fekete szín fog bejönni, és amikor kinyitjuk a szemet, a látás mindig élesebb lesz egy kis időre.

2.-   hogy a rossz emlékezéssel végzett szemeltakarást  nemlehet jónak nevezni, és a látás nem fog fejlődni.

   Emlékezzünk rosszul egy „O” betűre- eltakart szemmel-. Ilyenkor, a betű közepén lévő fehér rész homályos, a betű is szürkében úszik. Lehet, hogy nem azonnal, de végül az „O” betű teljes fejben felidézett képe eltűnik, azaz elfelejtjük egy darabig. Tehát az egész memóriakép romlik, szürkés, vagy más színű lesz, és amikor levesszük a kezünket a szemről  az „O” betű képe rosszabb lesz.

3.- hogy amikor az „O” betű tökéletesen megjelenik, akkor a szemeltakarást jól csináljuk, a kép könnyed, folyamatosan erős és a látás mindig jobb lesz tőle egy időre.

4.-  hogy rosszul, vagyis erőltetve csinálni a feladatot nehéz. Ha rosszul gyakoroljuk a feladatot, figyeljük meg, hogy vagy bámulunk, vagy erőlködünk, amit eleve képtelenség oldottan, könnyen végezni. Amint stresszelünk, a szem és az agy is „bámul”, blokk alá kerül, mert akarja a látást. Amikor semmiféle feszültég nincs, akkor mondhatjuk, hogy a palming sikeres és a látás javul. A szemeltakarás, tehát akkor tökéletes, amikor bizonyos dolgok nem történnek meg.

5.-  hogy minél hosszabb a tenyerezés, annál jobbat tesz a látásnak. Tenyerezzünk először két perceket, aztán négyet, majd hatot, stb., mig el nem érjük a tizenötöt. Világos, hogy a tizenöt perces szemeltakarás eredménye hatásosabb, mint ha csak négy percig csináltuk volna.

Vén Péter