dr. Bates
Jobb látás
havilap a látásproblémák megelőzésére és szemüveg nélküli gyógyítására
1922 augusztus
2. oldal
A tanulók szemnevelése az iskolában ( Itt a magyar iskolák számára ingyenes project nevét adtam meg címnek) .
Az iskolások szemproblémáinak megelőzése és gyógyítása nagyon egyszerű.
Snellen teszt táblát akasztunk ki az osztályban olyan helyre, ahonnan a gyerekek jól látják a helyükről. El kell olvasniuk a tesztet legalább napi 1x mindkét szemmel úgy, hogy a másikat eltakarják a kezükkel, de ne nyomják meg a szemet. A gyakorlat alig vesz több időt igénybe, mint egy perc.
A teszt egyben a gyerekek látásélességét is méri. Időről-időre természetes, hogy változik a látásélesség. Néha a gyerekeket pd. nagyon zavarja a vakító a fény, ezért nem látják olyan jól a betűket. Még a jó szeműeknél is homályosabb a látásteszt, ha sötét, esős idő van. Bár később már kívülről fujják a betűket, nem mindig emlékeznek pontosan az egészre. Sőt, kimondottan ösztönző, ha fejből tudják a betűket, mert a jó memória fejleszti a látást. Amikor a gyerek tökéletesen látja mindkét szemmel a Snellen tesztet, a látás akkor is tökéletes, ha „csak” emlékezetből fújják a tesztlapot. Sok megfigyelés, mérés igazolja, hogy ilyenkor nincs dioptria, így nincs rövid-, távollátás, nincs asztigmatizmus. Sok gyerek, amikor nem látja a táblára írt szöveget, elég néhányszor rápillantani a Snellen tesztkártyára, amit ennek ellenére kiválóan látnak, és a táblára írt szöveg is ki fog tisztulni-.
Ha a szem nyugalmi állapotban van, a látás mindig éles.
Sok tanár és mások is azért ítélik el ezt a módszert, mert azt hiszik, hogy a gyerekek betanulják a Snellen táblázatot, és mivel tudják, hogy milyen betű a következő, ezért nem látják, csak szajkózzák. Sok ezer gyerek szemét bemértem, amikor kívülről fújták a Snellen tesztet és ennek ellenére nyilvánvaló volt, hogy jól is látják a betűket. Egyetlen esetben sem találtam rendellenességet az ilyen szemeikben. (!)
Vagy tíz éve felkértem egy doktort, aki a Nevelésügyi Hivatal tagja volt, hogy támassza alá azon állítását, hogy a gyerekek tulajdonképpen becsapják magukat és másokat, mert olyan betűt is elolvasnak, amit nem láthatnak ténylegesen, csak kívülről tudják, hogy mi következik.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az egyébként hazudós tanulók sem csaltak a teszttábla olvasása közben. Úgy vélem, nagyszerű lenne, ha minden családban volna egy teszt otthoni használatra, és a gyerekeket bátorítgatnák, hogy gyakorolják az olvasást pár percet, akár többször is naponta. Érthető, hogy azok a gyerek, akik szeretik a kihívásokat, és a látásuk élesebb az osztályátlagnál, olyan büszkeség és elégedettség tölti el őket, mint ha sportversenyeken értek volna el jó helyezést.
http://www.central-fixation.com/better-eyesight-magazine/better-eyesight-1922-08.php
Vén Péter
